Szerettelek...!
Ki igazán szeretett.. 
Egy nap kérdem...Egynap kérdem,van e levelem?
Hiába várom Tőled,Te már nem írsz nekem!
Nem írsz,hisz miért is írnál,
hisz én vagyok az kit búcsú nélkül elhagytál!
Sebes volt a szívem,de kezd már begyógyulni!
Rájöttem,hogy nem érdemes hinni,
Mert én hittem, s Te elbíztad magad!
És a nagy elbízásban hazug lett szavad!
Mikor veled voltam,boldog voltam,
mikor egyedül voltam,utánad vágyodtam!
Mostmár tudom mit jelent szeretlek!
Hisz abba csalódtam kit igazán szerettem!
Aki...
Aki nem csak szavakkal szeret, hanem tettekkel is,
Akinek a számára én vagyok, a legféltetetebb kincs.
Akinek hiányzok, ha nem vagyok épp vele,
Akinek a szerelmének nincs semmi feltétele,
Aki ha meglát szíve nagyokat dobban,
Aki a fülembe súgja: téged szeretlek a legjobban,
Aki számára én vagyok a világ,
Aki nem hazudik azzal, hogy imád,
Akinek a mindene én vagyok,
Aki úgy szeret, hogy magam vagyok,
Akinek nem kell mellém semmi,
Aki az életemet szebbé teszi!
Szerelem?
Szerelem az, ha mindig hiányzol?
Ha folyton kereslek, és nem vagy sehol?
Ha feldobban a szívem, mikor meglátlak?
És ha kérdeznek folyton késem a válasszal?
Szerelem az, ha mindig ölelni, csókolni akarlak?
Ha bármerre járok titkon téged várlak?
Ha azt remélem, megjelensz valahol?
És meleg kezed megfog, átkarol?
Szerelem az, ha mindig vidám vagyok,
S ha velem vagy mindig annyit mosolygok?
Szerelem az, ha imádom, ahogyan átölelsz?
Ha imádom, mikor azt mondod, szeretsz?
Szerelem az, ha örökké veled akarok lenni?
S minden időmet melletted vágyom tölteni?
Ha melegem lesz akárhányszor megcsókolsz?
S nincsen rajtunk kívül más mikor hozzám szólsz?
Szeretem, ahogy kimondod a nevem.
Szeretem, ahogy becézel, édesem.
Szeretem, ahogy szagolod a hajam,
Majd azt mondod, jó illatod van.
Szeretem két szép barna szemed
Szeretlek. Senki mást, csak téged.
Szerelem?
Szerelem...
Amikor...
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!
Édesemnek
Röpke boldogságot adtál nekem,
azt a pár órát nem feledem!
Megtanítottál újra nevetni,
s nekem is sikerült téged megnevettetni!
Örültem, hogy kicsit boldognak látlak,
a sok gondod, bánatod kis időre
feledéssé válltak!
Ennyi kedvességet, szeretetet nagyon
rég nem kaptam,
ugyan ezt csókjaimmal visszaadtam!
Lebegtem a boldogságban végre,
de éreztem mindjárt itt is a vége!
Rózsáidat lepréselve elteszem félre
csókjaidat, ölelésed nem feledem még se!
Nem tudom meddig tart szerelmem,
de nagyon soká ahogy magam ismerem!
Saját magam voltam az ellenségem,
butaságommal szétromboltam reményem!
Bocsánatot nem várhatok már soha,
ítélkezéshez szivedben érzéseidnek
van joga!
Bocsáss meg kérlek, megbűnhödtem mindenért,
tudom szívedből kiöltem a szeretetet
mindezért!
Nem akartam érzéseid tönkre tenni,
a múltat nem lehet elfeledni!
Remélem egyszer megenyhül még a szíved,
akkor még ici-pici helyet kérek!
Érzéseid tudom neked is voltak,
de a haragot, önfejűséget teszed
inkább elém!
Fogod-e másnak mondani Huncutka,
mert én biztos nem, hogy Majmocska!
Lecsukom a szemem és itt látlak megint,
kinyitom és rájövök ez csak önsanyargató kín!
Tiszta szívből kivánom megtaláld a párod,
hátha boldogság-szeretet vár ott!
Hidd el minden hibámmal, de imádlak,
arcomon most lepergő könnyekkel
visszavárlak!
SZERELEM
Mondd, hányszor kéne hogy mondjam neved
Hogy megint nézhessem a szemed
Hogy simíthassam arcod
Mondd, meddig kell még tartson?
Az, hogy nem lehetek veled
Hogy nem foghatom meg a kezed
Hogy mindig sírva alszom el
Ez meddig tart még? Mondd el.
Meddig várjak még a boldogságra?
Meddig rád, vagy másra?
Meddig érezzem még a szerelmed?
Kérlek ezt mondd meg nekem.
Mondd el végre,
Mondd, hogy mindez megérte
Hogy eddig vártam rád
S mindig csak miattad ért vád.
Mondd el végre,
Vagy csak nézz fel az égre
Én onnan nézek rád
S még most is hiszem, hogy megérte várni rád.
“Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.”
“Én nem tudom mi ez, de jó nagyon
elrévedezni némely szavadon,
mint alkony éj felhőjén, mely ragyog,
és rajta túl derengő csillagok.”